Szép városom

A hajléktalanokról

Az Eötvös utca végében, a Podmaniczky utcában van egy hajléktalanszálló; egy hulladéklerakó, nagy hulladékgyűjtő tartályokkal; a saroknál az Eötvös utcában a fővárosi utcaseprők gyülekező központja; a Szobi utcánál a hajléktalanok orvosi rendelője és központja (régi Mentőkórház) van; az Eötvös utca Andrássy úthoz közelebb eső végénél a Máltai Szeretetszolgálatnak van hajléktalanok számára egy ruhaosztó és talán tisztálkodást is biztosító (?) központja. Az Andrássy úton vagy a Podmaniczkyn tanyázó hajléktalan csak befordult a körúttal első, széles, párhuzamos utcába, amely középen mi másnak, mint egy ócskavastelepnek ad helyt (!), és elvégzi két autó között, vagy egy ház falánál a dolgát. Kicsit vagy nagyot. Van, aki a járdán, az Aradi utcai irodaház oldalánál tanyázik, és csak átlép a parkoló autókhoz, és oda rottyant a járda közepére.

Alvó hajléktalan a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádjainál

Ha nincs tettenérés, akkor mintha semmi se történt volna. Majd felszárad. Ha van, akkor sincs semmi. Hogyan lehetne megbüntetni egy nincstelent?! A hajléktalanoknak is, ahogy már írtam, van emésztőrendszere, bélműködése, veseműködése... Ezt nem kéne elfelejteni az ország, a város és bizonyos kerületek vezetőinek, a hajléktanokért tevékenykedő szervezeteknek és intézményeknek. Azt csak a kicsi gyerekek, a nagyon buta felnőtt emberek, valamint a cinikus politikusok gondolják, hogy amit ők nem látnak, amiről ők nem tudnak, az nincs is...

Emlékszem, hogy hörögtek az "emberszerető" jogvédők, amikor a főpolgármester drasztikusabb intézkedésekkel, tiltással igyekezett elejét venni annak az iszonyatos, és felháborítóan hosszú évekig tartó állapotnak, ami a fővárosi aluljárókat uralta. Természetesen az, aki leruccant autóval a hegyről néha tüntetni az elnyomott és jogfosztott társaiért, majd visszament a zöld ligetbe a villájába, nem láthatta, mi folyik évek óta ezeken a helyeken, nem ment át esetleg minden nap a kapadohányos bűzben, fetrengő, fekvő emberek előtt/mellett a pesti aluljárókon. És ezért úgy gondolta, hogy annak, aki nem egy budai villában lakik, kötelessége embertársaiért ezt örökre elviselni. Szerencsére már a BKV járatai sincsenek teli bűzölgő, vakarózó hajléktalanokkal, mint évekkel ezelőtt hosszú ideig. A nagyúr szirénázva tépett Budakeszire, hogy ne a szmogos városban nevelje a gyerekeit, a villamosok pedig hajléktalanok puha ülésen való pihenését is szolgálták. Nos, azok számára, akik minden napi rendszerességgel, vagy sűrűn érintik útjaik során ezeket a pesti aluljárókat, nagy változás és haladás volt az, hogy nem a fertelmes bűzben és gusztustalanságban kell áthaladniuk. Hajléktalanok azonban vannak, más helyeken tanyáznak, és elvégzik a dolgukat...